Ami a prológust illeti, szerintem jól sikeredett. Azt leszámítva, hogy nem erről szól egy prológus. 

A felém közeledő alak biztosan egy nyomozó volt. Egy apró pisztollyal lépkedett óvatosan felém, szinte remegett a keze a rémülettől. Valószínűleg rájött, hogy én vagyok az a titokzatos sorozatgyilkos, aki már jó ideje rettegésben tartja Denver lakosait. Miközben rám szegezte a fegyvert, és úgy közeledett tovább, én már alaposan kigondoltam hogyan végezzek majd az ő életével is.
 Éppen szóra akarta nyitni száját, csakhogy akkor én már farkas alakomban vicsorogtam rá, és alig vártam, hogy letéphessem a pár napos borostával borított fejét. Mikor elindultam már sikoltozott is, mint a legutóbbi csinos kislány, akinek levágtam a legújabb kaszámmal a fejét. Azonnal rávetettem magam, és kitéptem a szívét.
 Ám nem számítottam arra, hogy többen is a nyomomban lesznek majd az éj közepén. Egy fémgolyó repült a mellkasomba. A hirtelen sokktól összeestem, de egyből fel is pattantam. A másik kopó irányába fordulva megállapítottam, hogy ez kissé nehezebb menet lesz. Nem csak a fájdalomtól ami az oldalamat gyötörte, hanem a rendőr termetes alakja miatt is. De kár volt lebecsülnöm a kopasz fickót. Fegyverével golyózáport indított felém, én viszont ügyesen kitértem előle. Majd kifogyott a fegyvere. Megpróbált leütni pisztolyával, én viszont elkaptam a karját, és a földre rántottam. Gyorsan alakot váltottam, kihúztam kardomat a hüvelyből, és egy kimért csapással levágtam a merész nyomozó fejét.